|
Körömhosszabbítással
már az ókorban is próbálkoztak, de magát a műkörmöt, a körmét rágó fogorvos dr.
Sitté találta fel 1830-ban, amikor a saját sérült körmét javította ki a
fogászatban használt anyagokkal. Eszközeit átalakította, hogy a köröm ápolására
is használni tudja őket. A körömbőr kezelésére rózsafapálcát használt, a körmök
fényesítéséhez különböző krémeket és pasztákat alkalmazott.
1917.
után jelentek meg az első csiszolóporos reszelők, körömbőr eltávolítók,
folyékony lakkok. Ekkor még csak a köröm közepére került lakk, a holdacska és a
körömvégek szabadon maradtak.
1930-32-es
évek hatalmas változást hoztak a körömkozmetikában. Charles Revlon és
kémikus testvére Joseph
Revlon kifejlesztett egy átlátszó, majd a világon addig még
egyedülálló pigment tartalmú körömlakkot. A pigmentek tették lehetővé a
különböző színek létrehozását.
Az
első műköröm 1934-ben került forgalomba, ‘Nu Nalis’ név alatt, Chicagóban,
amelyet egy fogorvos fejlesztett ki.
Innen
már hamar fejlődésnek indult a körömápolás, gyorsan megjelentek a körömreszelők
és körömbőr-eltávolító eszközök. Ezután kezdték ismert színésznők viselni a
valódi körömből készült vendégkörmöket, melyek nem bizonyultak túl tartósnak,
így jelent meg a segédszövetes technika, mellyel megerősítették azokat.
A
fogpótlások anyagára alapozva jelentek meg az első akrill anyagú műkörmök. Az
USA-ban már az 1960-az években megjelent a ma használatos műköröm elődje, míg
Európában csak 10 évvel később vált ismerté.
1974-ben
Dr. Nordström új technológiát vezet be, amelyből a később kifejlesztették az UV
fényre kötő műköröm alapanyagot, a zselét.
|
