|
|
|
A
kéz-, lábápolás, valamint a műkörömépítés nem újdonság, hiszen már az
időszámításunk előtti évezredeken is végeztek hasonló eljárásokat, melyeket mi
csak modernizáltunk.
Kezdetben
a körömápolással és díszítéssel társadalmi hovatartozásukat fejezték ki a
különböző hosszal és színekkel (a feljebbvalók mélyvörös körmöket viseltek, míg
az alacsonyabb rangúak halványabbra színezték őket).
A
kínai császárok nem csak az arany színt, az ezüstöt is megkedvelték, majd a
Ming dinasztiában (1268-1644) már a vörös és a fekete is megjelent. Minél
hosszabb volt egy köröm, annál feljebbvalóbb volt a gazdája. A festéket
méhviaszból, tojásfehérjéből, zselatinból és gumiarábikumból keverték.
Megerősítéshez rizsport, selymet és porcelánport használtak. A gazdag nagyurak
arannyal és ezüsttel ékszerezték körmeiket.
A
keleti kultúrában nagy hagyománya van a természetes alapanyagok használatának,
a gyógyításban és a szépségápolásban egyaránt. A japán manikűr is a természetes
alapanyagokat hívja segítségül a körmök ápolásához. Visszaadja a körmök
természet adta szépségét, fényét, erejét. Elősegíti a természetes
körömnövekedést. A méhviasz hatására a köröm megerősödik, színe élénkebbé,
élettelibbé, fényesebbé válik. A körömlemezbe beépülő anyagoknak köszönhetően a
köröm erős és rendkívül tartós lesz. A méhviasz alapú tápláló paszta a
hatóanyagokat a körömbe juttatja, a púder pedig védőréteget képez a köröm
felületén, mely hosszú ideig megvédi a környezet károsító hatásaitól.
A
technikák és az alapanyagok azóta is folyamatosan fejlődnek, egyre korszerűbb,
rugalmasabb és gyorsabban kötővé válnak az anyagok. A körömépítési technikák,
fazonok és stílusok időről- időre megújulnak.
|
